A Pilke a harmadik állomás a rovaniemi kulturális kártyában. Nagyjából valami olyasmit kell elképzelni, mintha az erdészeti múzeum folytatása lenne. Az a múltat és a hagyományokat mutatja meg, a Pilke pedig a jelent és a jövőt.
A Pilke kifejezés egyébként apróra vágott tűzifát jelent, és sok minden kapott hasonló nevet Finnországban, például egy óvoda előtti tehetséggondozó iskolarendszer, de dizájn termékeknek is van azonos elnevezése. Visszakanyarodva a múzeumra, ami nem csak múzeum, hanem a finnországi nemzeti park hatóságoknak a székhelye, és így egyben irodaház is. Az épület 2011-ben épül a legmodernebb anyagokból, ökologikus elvek figyelembe vételével. Az épületben szinte minden fából van. Persze miből, másból is lehetne, mikor az egész intézmény fő tematikája az erdők és a fa?
Az épület egyébként közvetlenül az Arktikum, vagyis a másik Tudományos Központ tőszomszédságában van. Nyílván nem véletlenül építették ide.
Amúgy nagyon érdekes a szerkezete is. Itt is a legfelső szinten léphetünk be a múzeumtérbe, de tulajdonképpen csak a múzeum shop és az önkiszolgáló ruhatároló van a legfelső emeleten. Innen óriási lépcső vezet le a kiállító térbe, (ahogy a fenti képen is látható). Természetesen a lépcső is fa. A fa témájával kapcsolatos installációk pedig már a legfelső szintről folyamatosan lógnak be a legalul található kiállítótér fölé. A lépcső több szintnyi (3-4) iroda sor üvegablakai előtt halad el. Kicsit olyan a hangulata, mintha az irodában dolgozó szülők gyerekeinek építették volna a lent „játszóteret”, hogy majd később ők is jó erdőjárók és erdőmérnökök legyenek. Az irodák üvegablakos hatása is ezt erősítette.
Lent aztán mindenféle interaktív kiállítási tárgy van, ami az erdő legkülönbözőbb aspektusait mutatja meg. A környezetszennyezést például egy üvegtábla sor szimbolizálja, az alsó sor egy erdő felülnézeti képe, és erre mindenféle erdőbe becipelt tárgy és szennyező anyag fényképét húzhatjuk rá, egész komoly réteget alkotva az erdő felszínén. Aztán az erdő legendás oldalát is megmutatják, besétálhatunk egy teljesen sötét labirintusba, ami az erdő varázserejét jelképezi, és az emberek sűrű, sötét erdővel kapcsolatos félelmeit is megmutatja. Továbbá az ember és az erdő együttélését is tanulmányozzuk. Az egyik legnépszerűbb játék egy jávorszarvas vadászatot szimuláló gép, ahol műanyag lézerpuskával lehet lőni a képernyőn elvonuló animált jávorszarvast. A hatás kedvéért egy fej nélküli óriási plüss jávorszarvas is fekszik a lőállás és a monitor között. Aztán egy másik szimulátor az erdő használatára nevel: hol lehet sátrazni, erdei gyümölcsöket és gombákat gyűjteni, tüzet gyújtani, szemetet eldobni, stb. A következő állomás a finnek abbéli szenvedélyét mutatja meg, hogy mind a mai napig gyakorlatilag tömegsportként az erdőbe járnak gombászni és erdei gyümölcsöt gyűjteni. Az alábbi képen is látható kis szimulátor megmutatja, hogy mennyi az éves törvényesen leszedhető mennyiség ezekből a földi javakból per finn honpolgár, mennyit szednek le a finnek, mennyi a könnyen elérhető gyümölcs és gomba, valamint összesen mekkora az éves termés mennyisége a finn erdőkben. Úgy tűnik a finneknek ebben az esetben is fontos a nevelés, tanulás, illetve az ember és környezet közötti harmóniára való rászoktatás szerepe.
Aki elfárad, a kiállítás nézegetése közben az leülhet egy az erdő relaxáló hatását bemutató babzsákra, amivel szemben erdőkről készített videó megy, egy fülhallgatón keresztül pedig az erdő hangjait hallgathatjuk. Van egyébként karoké is, ahol híres zenék szövegeit írták át erdős vagy fás témára, ezt a velem egyszerre látogató francia csoport ki is próbálta. A terem közepén egy madár-les is található, ahol madarak hangját lehet utánozni, és egy gép orientál, hogy mennyire sikeresen utánoztuk a madárhangokat.
Madárhang-karaoke
A középpontba állított szekció a finn innovációkat mutatja be, amelyek egytől egyig a fához kapcsolódnak. Fából előállított anyagokat tanulmányozhatunk a legkülönbözőbb papírfajtáktól, (persze a szelektív gyűjtés fontosságára is felhívva a figyelmet) a különböző fából kivont vagy létrehozott folyadékokig. Van például olyan kísérlet, amely bioetanolt állít elő fából, bár a kiírás szerint ez túl költséges a tömeggyártáshoz. Ugyanakkor voltak fából készült kozmetikumok, illatszerek, főleg biotermékek. A legmeglepőbb számomra a fából készített műanyag volt. Először nem értettem, hogy ezzel mit szeretnének kezdeni, hiszen a tárgyak többsége olyan volt, amit pl. fafaragással is elő lehet állítani. Aztán a tárgyak kézbe vétele után rájöttem, hogy ezek praktikus, műanyaghoz hasonlóan vízálló termékek. A kiírás szerint ráadásul könnyebben lebomlanak, mint a más alapanyagból készült műanyagok, és egyre kisebb költségen előállíthatók. Az innovációs termékeket bemutató falat végig nézve, sajnos megint az jutott eszembe, hogy milyen büszkék vagyunk a régi innovációinkra, és hogy az ország mai lelkiállapotában mennyire messze van ettől a kreativitástól.
A kiállítás folyatásaként a finn fakitermelés legújabb gépeit és eszközeit is bemutatták. Egy falon a különböző hasítási típusokat szemléltették, és egy érdekes textúrájú falat alakítottak ki az egymásra pakolt fahasítékokból. Ugyanakkor az újratelepítés eszközei is ott voltak, egy facsemete illetve a talaj minden alkatrészét pedig nagyító segítségével lehetett jobban megismerni.
Az óriási gépekre egyébként fel is lehetett ülni, vagy felmászni, például a rönkvontatóra, vagy a favágógépre.
A gyerekek a fával kapcsolatos munkalehetőségekkel is elkezdethettek ismerkedni. Egy falon kis ablakok voltak, amelyeket kinyitva egy tükörben a saját arcunk látszik, de a hozzátartozó test egy erdővel kapcsolatost foglalkozást űző személlyé, voltak laboratóriumi dolgozók, modern erdészek és fakitermelők, mérnökök, stb.
A fák működésének jobb megismerése érdekében, felállítottak egy vízbuborékokból kialakított fát ábrázoló monitor. Itt azt láthatjuk, hogy a különböző tényezők változására, hogy viselkedik a fa. Állítgathatjuk a talajnedvességet, páratartalmat, a napfény mennyiségét, a hőmérsékletet, napszakokat, stb., és közben megérthetjük, hogy ezek a tényező, hogyan befolyásolják a fa által felvett, illetve elpárologtatott víz mennyiségét.
A kiállítás végén a világ erdői is bemutatkoznak, fényképekkel ellátott térkép formájában, illetve megtudhatjuk azt is, hogy melyik európai országban mekkora az erdők felszíne az ország méreteihez képest, illetve, hogy milyen típusú erdőgazdálkodás folyik. Sajnos, azt kell, hogy mondjam, hogy a skála tulajdonképpeni két vég pontja Finnország (mint a legerdősebb), és Magyarország (mint az egyik legkopárabb európai ország).
Az egész kiállítótérben a felsoroltakon kívül még rengeteg játék van, mind erdei tematikával, színező, elektronikus gombfoci, egyensúly játék, fotoszintézist ábrázoló ördöglakat, (aki sikeresen kirakja, az a végén a helyére vezeti a cukor előállításához szükséges szén-dioxid és víz molekulát).
Ezen a kiállításon is az volt az érzésem, hogy a finnek nagyon magas technikai színvonal és erős fogyasztói kultúra ellenére mégis nagyon tudatosak a környezetükre, és harmóniában élnek vele. A fákkal kapcsolatos gondolkozás, mint a permakultúra vagy az erdőkert nálunk még gyerekcipőben jár, és „zugbolondok” művelik, itt pedig mindenki megvan babonázva a fáktól. Aki teheti, a jó idős napokon a szabadidejét erdőben tölti. Emellett a finnek tetemes mennyiségű erdei gyümölcsöt és gombát fogyasztanak. Még ma is jól ismerik az erdei gyógynövényeket, és használják is őket. Az erdő mindenféle felhasználása, persze a folytonos újjá telepítés mellett minden formában használják. Néhány nappal később pedig az egyetem 10. Sarkvidéki Agrárgazdasági napján azt is láttam, hogy hivatalos, akadémikus szinten is foglalkoznak a permakultúrával, erdőkerttel, ökologikus kert és erdőhasználattal, valamint a gyógynövények is mennyire élő és szerves része a kultúrájuknak. A tudományos konferencia mellett egy kis bio- illetve gyógynövény termékekből álló vásárt húztak fel, amihez hasonló nálunk egy-egy piacon szokott lenni.
