Valójában sosem gondoltam úgy Finnországra, mint síparadicsom. Tudtam, hogy vannak sípályák, illetve, hogy a finnek a téli Olimpiákon sikeresebbnek tartják magukat, mint a nyáriakon. Lappföld fővárosa, Rovaniemi, annak ellenére, hogy nem emelkedik alpesi magaslatokba, sőt… egészen komoly kis síközpontnak számít a környéken. A tágabban vett régióban pedig vannak jóval professzionálisabb helyszínek is. Így akinek dilemmát okoz, hogy egyik télen a sarki fényt nézzék-e meg, vagy elutazzanak síelni, annak jó hírem van. A kettő egyszerre is kivitelezhető Finnország északi részén.
Nekem a rovaniemi pályáról vannak saját tapasztalataim, amikről be tudok számolni. Alapvetően nem vagyok egy nagy síelő, ezért nekem tökéletesen megfelelnek a Nyugat- illetve Közép-Európában megszokottaknál kissé rövidebb pályák. Ráadásul a téli sportot szeretem összekötni egy kis városnézéssel, vagy annak is örülök, ha van meleg vizes fürdő a sípálya közelében, mint például Szlovákiában sok helyen. Nos, Rovaniemi ezeknek az elvárásokat teljesíti. A pálya a városban található, még ha a központtól kicsit távolabb is. (Ha valaki ilyesmiben gondolkozik, természetesen vannak szállások a pálya környékén is szép számmal.) Ezenkívül Ounasvaara városrészben, (vagyis a hegyen, ahol a sípálya is van), építettek egy sportközpontot. Itt a számos sportolási lehetőség mellett, kültéri sporteszközök bérelhetők (biciklitől a szánkóig minden), továbbá szállodaként és spa-ként is funkcionál. A fürdőrészleg azért nem olyan, mint a nálunk megszokott gyógyfürdők. Ugyanakkor finn viszonylatban egészen kedvező áron használhatóak a fürdők és uszodák az országban. (Nagyjából olyan árban van, mint nálunk a MOM Sport.) Viszont azt is le kell szögezni, hogy a finnek a meleg vízben ücsörgésen, a 30 fokos vizet érik. Valószínűleg a turisták kedvéért, volt egy 34 fokos kis pezsgőfürdős medence is. Ilyen meleg vízbe azonban finn nem tette be a lábát… A szaunázás is máshogy zajlik, mint nálunk. A női illetve férfi öltözőben vannak, és a faülőke védelme érdekében, nem lehet bemenni fürdőruhában. Emellett még van egy csomó fura szabályozás, például a medence térbe száraz hajjal nem lehet belépni.
Visszakanyarodva a sípályákhoz: a síbérletárak Ausztriához hasonlóak. Rovaniemiben van kék, piros és fekete pálya. Ezek a jelzések valójában nem írják le a pályák változatosságát. A pálya térképe kissé szokatlan volt. Két helyet jelzett, ahonnan a felvonók indulnak. A második helyről, hamar kiderült, hogy nem olyan egyszerű gyalog megközelíteni. (A nyakig hóban amúgy sem volt sok kedvem még legalább 500 métert gyalogolni.) Mivel csak egy gyors kipróbálás erejéig terveztem a síelést, a helyszínen béreltem felszerelést. Ez is egészen praktikusan volt kialakítva, a pálya aljánál, a jegypénztárnál lehet megvalósítani. Egyébként a síbérlet és a felszerelésbérlés kombinációjára kedvezményt adnak. Egy rövid adatlap kitöltése után, átadták a felszerelést. Nálunk szokatlan módon sem kaució nem volt, sem bizalmatlankodás. A felszerelések leadása is sokkolóan egyszerű volt, „tedd csak le a sarokba”. Hiszen az a normális, hogy gond esetén jelez a bérlő, nem…? Vajon a rossz tapasztalat hiánya alakította ki ezt a kellemes hozzáállást? Vagy fordítva?
Az interneten gyors átfutása alapján először több felvonóra számítottam, mivel az öt működő pályát jelölt. Valójában csak egy felvonó működött a kettőből illetve háromból, amikor a helyszínre érkeztem. Aztán hamar kiderült, hogy a jelzés az öt eltérő útvonalat jelölte, ami a pálya tetejéről lefelé vezet. Az éppen üzemelő, un. „kalapácsos” felvonó egyébként nem a kedvencem. Aztán a nagy tömegre való tekintettel, szerencsére hamar beindították az előbbi szerkezet tőszomszédságában húzódó beülőst is.
Az időjárás mesebeli volt. Szépen szállingózott a hó, és a fák úgy néztek ki, mintha frissen porcukrozták volna őket. A pálya tetejéről pedig minden Finnország-szerelmes számára elképesztő kilátás nyílt a Kemi-folyóra, a kis szigetekkel, az egyik híddal és néhány távolabbi tavacskával, (fentebbi és az eggyel lentebbi képen lesz).
A síelők átlag életkora meglepően alacsony volt. Szinte csak szülői felügyelet nélküli gyerekek voltak a pályán. Finnországban nagyon biztonságos és gyerekekre szabott a közlekedés: sok az aluljáró, és a gyalogos útvonalak jól elkülönülnek a kocsiutaktól. Emellett a finn gyerekeket nagy önállóságra nevelik.
A sípályák nagyon fantáziadúsak, ahogy ezt a finn kreativitástól gyakorlatilag el is várjuk. Ha valaki szeretné a klasszikus lesiklást feldobni különféle dobbantókkal és ugratókkal, megteheti. Egészen sajátos módon a pálya mellett álló erdő is síterep. Sokan a fák között siklottak le. Mielőtt azt hinnénk, hogy ez biztos nem volt szabályos, annak elárulom, hogy a pályatérképen is szerepeltek az erdei útvonalak, és itt is be voltak építve a dobbantók és ugratók. Persze minden természetes anyagból, fából, vagy a helyi szikladarabok beépítésével készült.
Minthogy a finnek borzasztó felhasználó illetve vevő-centrikusak, a növekvő forgalommal megnyitották a hegycsúcsról megközelíthető, harmadik sífelvonót is. Az igazán erős pályák itt voltak, és a síiskolások is itt edzettek. A kilátás pedig, ha lehet még szebb volt innen.
A finneknek van egy másik téli szenvedélye, a sífutás. Amennyire szeretnek nyáron túrázni az erdőkben, télen legalább annyira szeretnek sífutni. Elképesztően sokan veszik rá magukat a hétvégén vagy hétköznap munka után, hogy hódoljanak ennek a szenvedélynek. Rovaniemiben egyébként rengeteg kijelölt sífutópálya van, az említett hegy alpesi lesikló pályájával átellenes oldala sífutó útvonalak hálózata. Egyébként a sportközpontban kedvező áron bérelhetünk felszerelést, illetve oktatást is tartanak. A finnek többségének persze van saját síléce. Megfelelő időjárás esetén sok gyerek és felnőtt ezzel az eszközzel jár iskolába illetve dolgozni.
A sípálya felvonóitól nem messze, a síelés harmadik ágának is biztosítottak helyet. A város rendelkezik síugrópályával is. Ezenkívül számos helyen bukkanhatunk hokipályára, ahol rendszerint iskolaidő után gyerekek játszanak, mintha leugranának a grundra focizni. Másrészt a motoros számok mindenhol ott vannak, a tavakon és folyókon kijelölt sávok vannak számukra. A turisták jelentős része is kipróbálja ezt a közlekedési módot.
Rovaniemi és Finnország a téli sportlehetőségek kimeríthetetlen tárháza. Aki egyszer kicsit „egzotikusabb” síelésre vágyik, és például Ausztria helyett Finnországot választja, némi szerencsével a sarki fényt is megnézheti bónuszban a téli sporthoz. Ehhez egyébként még kiválóbb helyszín lehet Inari síközpontja, Saariselkä, ami a világ egyik legészakibb pályája, és egyben egy komplett üdülőfalu a síelés szerelmeseinek. Ráadásul itt már magasabb hegyek is vannak, mint Rovaniemiben. A sarki fényre Inariban nagyobb esélyünk van, és a közelben repülőtér is található (Ivalo). Az időpontok közül pedig mindenki egybehangzóan a márciust javasolta, amikor már kissé enyhébb a tél és világosabbak a nappalok.
