Itt az ideje, hogy az egyetemről is írjak, főleg, hogy a látogatásomnak ez a főcélpontja. Az egyetem épülete első ránézésre nem is tűnik olyan nagynak, mint később körbe sétálva. Az 1979-ben elkészült épület ma már hat szárnyból áll. Az atmoszférája – míly meglepő – a magyar egyetemektől szögesen eltér.

 Ez egy nagyon jó hangulatú videó, amit egy amerikai készített a finn iskolákról, mindenképpen érdemes megnézni.

Az egyetem sugallja azt az alapelvet, hogy a finnek szeretnék, hogy a diákok otthon érezzék magukat. Rögtön a bejáratoknál nagy, önkiszolgáló ruhatárak vannak. Szőnyegek, faldekorációk, kiállítás a művészeti és design szakos hallgatók munkáiból, külön kis galéria helységgel kiegészítve. Kanapék, ülő alkalmatosságok, asztalok, és kávézók, büfék valamin önkiszolgáló étterem. Finneknek, mintha a Múmin-völgy meséjébe csöppennénk, nagyon fontos a kényelem. Az épület berendezésén kívül ezt szolgálják az óriási diák, és a valamivel kisebb tanári kedvezmények az étkezőkben. Az épület az alkalmazottak kényelmét is szolgálja, a tanárok irodái szeparált és csöndes folyosókon vannak. Az étkezdében pedig mindeknek magának kell szétválogatni, amit hátrahagyott. Külön edénybe söpörni a maradékokat, külön az evőeszközöket, tányérokat, poharakat és tálcákat letenni.

Ez az egyetem promóciós videója külföldi diákoknak, sok minden látható benne a bejegyzésben felsoroltakból.

Az egyetem 40. születésnapján érkeztem. Nagy, hivatalos ünnepség volt. Az egyetem tanárait és adminisztratív munkatársait is meghívták. Szinte mindenki úgy kiöltözött a délután egyórai rendezvényre, mint egy esti gálára. Aztán a hivatalos rektori köszöntő után elismerésben részesítették az év tanárait, adminisztratív dolgozóit, volt hallgatóját és jelenlegi diákját. Emellett a legkülönbözőbb kategóriákban adtak át díjakat. A beszédekben egyébként mindenki a humorra törekedett, és jóval bővebb lére eresztették, mint nálunk szokás. A végén könnyűzene volt, amelyet az egyik fiatal kolléga egy gitárral szolgáltatott, és természetesen digitális kottából játszott. Aztán az aulában lévő fogadáson a tanárok zenekara is játszott, a többiek pedig táncoltak, illetve pezsgővel koccintottak az egyetemre. Minden résztvevőt kávéval, és süteménnyel kínáltak. Aztán a nagy táncolásból hirtelen, egy perc alatt, olyan katonás sor alakult ki a süteményért és kávéért, hogy csak pislogtam. Nagyon komolyan vették az ünneplést, és fegyelmezett udvariasságnak is megvolt a helye.

Szóval a finnek másabbak, mint a sztereotípiáink, vagy mégsem? :)

Az első konzultációm aznap délelőtt zajlott. Ilyen rendkívüli figyelmességet ritkán tapasztalok. Először is ajándékba kaptam a témavezetőm disszertációját könyv-alakban, a nevemre dedikálva. Majd javasolt több könyvet, és kutatási legoptimálisabb helyszíneként az Arktikum illetve az Egyetem Arktisz Központjának közös könyvtárát jelölte ki. Javasolta, hogy a kiállítást is nézzem meg. A jövő héten sajnos téli szünet lesz náluk, elutazik, ezért majd csak egy hét múlva tud velem tartani. Szeretne több kollégájának is bemutatni. Ahhoz pedig, hogy Lappföld hangulatát jobban átérezzem meghívott, hogy egyszer aludjak náluk. Négy gyermekével és a férjével egy rénszarvas farmon élnek, Rovaniemitől 60-65 km-re. Elmondása szerint itt a sarki fény is kiválóan látható esténként. Ezenkívül majd március vége felé Lappföld északi részére készül (Inarival ellentétes irányba), és ha minden terv szerint alakul, erre az útra is elvinne magával.

A könyvtárat is megnéztem az első napon, és átvettem a könyvtárkártyámat. Az első benyomásom itt is az volt, hogy fantasztikusan kényelmes, de kicsit régiesebb, mint amire számítottam. Kicsit az volt az érzésem, hogy kényelem jobban előtérben van a lényegnél. Az első, akit a könyvtárban megláttam, egy sarokasztalnál ült, amit kirakósozásra tartanak fenn, és ennek megfelelően kirakósozott is az illető. Nem mondom, hogy életidegen a kép, mert puzzle-zni is szeretek, és a könyvtárakat is szeretem. Azért most jobban örültem volna, ha például a katalógusban az e-cikkek nem olyan linkre mutatnak, amik már elavultak. Igaz, a témavezetőm is azt javasolta, hogy az egyetemi könyvtárat inkább a hasonló témájú disszertációk tanulmányozására használjam. A többit majd az Arktikumban.