Talán hasznos lehet, ha írok néhány gondolatot az ösztöndíj pályázatról, a kiutazás és a kutatásom előkészületei mellett. Maga az ösztöndíj pályázat viszonylag egyszerű volt. A részképzéses (tanulmányi félév vagy év) pályázatoktól eltérően ezt közvetlenül a Tempus Közalapítványtól kellett megpályázni, és nem az egyetemtől. Lényegében a tanulmányaimat, a kutatási és publikációs teljesítményemet kellett igazolni, valamint bemutatni a mostanra tervezett kutatásomat. Ehhez szaktanári ajánlást, és a kinti egyetem befogadó nyilatkozatát kellett mellékelni. A szükséges dokumentumokat elég volt egy online pályázati rendszerbe feltölteni. Az alapítvány kapcsolattartói kedvesek voltak, és készségesen válaszoltak minden felmerülő kérdésre. Emellett pedig a Tempus honlapján is megtalálható számtalan információ.

A finn egyetemmel való kapcsolatfelvételről is megemlékeznék néhány gondolat erejéig. Nem tudok mást írni, csak azt, hogy gyakorlatilag élményszerű volt, egy kis hazánk bürokráciájában szocializálódott személynek. A kinti kapcsolattartó amellett, hogy nagyon kedves volt, tulajdonképpen a gondolataimat olvasta. Előre, kérdezés nélkül megválaszolta azokat a kérdéseket, amik egyébként természetesek (hol tudok szállást foglalni?, ki legyen a kinti témavezetőm?), és amiket itthon csak aggódás és kétségek közepette mernék megkérdezni. Ennek tetejében többnyire átfutási idő nélkül reagált minden emailjeimre.

A helyi témavezető szintén igen jó benyomást tett rám így ismeretlenül is. A professzorasszony nemzetközi jog szakértője, elsősorban környezeti jogokkal és a számi őslakosok jogaival foglalkozik, és nem mellesleg az egyik egyetemi kar tanszékvezetője. A nemzetközi iroda kapcsolatvezetője arról tájékoztatott, hogy a professzorasszony rendkívül elfoglalt, és márciusban rövid ideig külföldön fog tartózkodni. Ezek után kicsit félve írtam neki. A legnagyobb meglepetésemre felajánlotta, hogy már rögtön a kiutazásom utáni első napomat töltsük együtt. Az első konzultáció után ebédeljük, és kísérjem el a Lappföldi Egyetem 40. születésnapjára rendezett ünnepségre, amennyiben nem zavar, hogy az finnül zajlik. (Valamennyire értek finnül, ezért nem tűnik teljesen megoldhatatlan kihívásnak.) Ezenkívül még azzal is (pozitív értelemben) lesokkolt, hogy tanszékvezető létére lejön elém személyesen az egyetem aulájába, mivel még nem jártam az épületben. Szóval már nagyon várom a pénteki első találkozásunkat.

A kollégiumi ügyintézés volt talán a legkevésbé gördülékeny. Nem is a gyorsasága, az apartman-választék vagy az online ügyintézési rendszer miatt. A kollégiumot üzemeltető iroda csak hétköznap 12 és 15 óra között van nyitva, ami a Budapest-Helsinki-Rovaniemi repülőjáratok érkezési idejével nem kimondottan összehangolható. Emellett némi rugalmasságot sem mutattak az ügyintézők, tehát kénytelen voltam egy-egy éjszakára az elején és a végén plusz szállást foglalni. A másik kellemetlenség, hogy az apartman, a legszükségesebb bútorokat leszámítva, gyakorlatilag üres. A konyhafelszerelések és az ágynemű hiányoznak, ezekről magamnak kell gondoskodni. Persze még így is ez volt a messze a legkézenfekvőbb megoldás a szállás tekintetében.

Az utazásról annyit, hogy eredetileg a Helsinki és Rovaniemi közötti utat vonattal szerettem volna megtenni, de a nagy csomagom és a sok várakozási idő illetve plusz körök futása miatt ezt az opciót elvetettem. A vonatjegy egyébként nagyjából annyiba kerül, illetve időnként drágább, mint a repülőjegy. Rovaniemi 7-800 km-re fekszik Helsinkitől, szóval itthonról, Budapestről légvonalban nagyjából 2200 km-re leszek.

A kutatási témám kapcsán az első bejegyzésben már röviden írtam. Most csak annyival szeretném kiegészíteni, hogy Finnország és az őslakos kultúrák régi nagy szerelmeim. Ezenkívül a természet megóvása is nagyon érdekel. Éppen ezért a kutatásommal kapcsolatos bejegyzéseket csak azoknak ajánlom, akik az előbbi kijelenéseket meg tudják emészteni. A későbbiekben, annak, hogy miért Finnország és miért az őslakos kultúrák (illetve jelenesetben a számik) szeretnék majd külön bejegyzést szentelni.

A magyarországi kutatásom, illetve a disszertációm előkészítése során eddig inkább általánosságokban írtam az Északi-sarkvidékkel illetve annak geopolitikájával kapcsolatban. (Például: Északi selyemút, az energiahordozó tartalékok, az EU és Kína Arktisz politikája, és bizonyos mértékig az észak-európai országok gazdaságpolitikája és geopolitikai helyzete.) Most szeretném kicsit konkretizálni, és leszűkíteni a disszertáció témáját. Ebben nagyobb hangsúlyt kívánok adni a természeti és őslakos jogok megjelenésének.

A helyszínnel, Lappfölddel és Rovaniemivel kapcsolatban is igyekeztem felkészülni. Próbálok majd minél több lehetőséget kihasználni, amit az egy hónapos időkorlát és a disszertáció írás megenged. Rovaniemi tulajdonképpen az Északi-sarkvidék kapuja, majdnem pontosan a Sarkkörön fekszik. A Sarkponttól való távolsága nagyjából 2600 km, tehát durván félúton helyezkedik el Budapest és a Sarkpont között. Ez nem változtat azon a tényen, hogy itt már tapasztalható télen a sarki éjszaka vagy nyáron az éjféli nap jelensége, az év több mint felében van esély látni az északi fényt, illetve az éves átlaghőmérséklet is csak alig haladja meg a 0 fokot.

Mindig nagyvágyam volt, hogy lássam az északi fényt, amire most minden esélyem megvan. Ezenkívül Rovaniemiben több Arktisszal kapcsolatos látnivaló akad. A városnak van egy un. természettudományi múzeuma, az Arktikum, amely fő tematikája az Arktisz élővilága, történelme és a helyi életmód. A város erdészeti múzeuma (Lapin Metsämuseo) pedig szintén a helyi emberek életmódjával foglalkozik. Az Egyetem Arktisz Központjával is szorosan együttműködik. A várostól nem messze délre helyezkedik el Rauna, amely városka vadasparkja a sarkvidék állatvilágát mutatja be. Rovaniemi további lehetőségeket is kínál, hogy közelebb kerülhetünk a(z egykori) helyi életmódhoz: rénszarvas szánozással vagy egy husky-fogat kipróbálásával. Március 22-én pedig rénszarvas sprint versenyt rendeznek, amire szintén szeretnék kinézni. A városnak vannak egyéb, kötelező látványosságai is. Itt él az igazi finn Mikulás, akinek a tiszteletére egy látogatóközpontot és élményparkot is üzemeltetnek. Híres Rovaniemi hídja, a Jätkänkynttilä-híd, amely a település két részét köti össze. A Korundi a város művészeti múzeuma. Szerencsés módon éppen márciusban rendezik meg az Arktisz Design Hetet, amire már megvan a regisztrációs jegyem.

Azt hiszem, ha a betervezett kutatás és programok felét sikerül megvalósítani, már akkor is nagy előrelépést teszek Lappföld és a Sarkvidék bejáratának megismerése felé. A tudományos kutatásomat pedig személyes élményekkel tehetem élőbbé.