A finnek nagyon szeretnek olvasni, és a többi észak-európai országgal együtt világelsők is benne, sokat is olvasnak, és általában a PISA-teszteken is jól teljesítenek. A finn könyvpiac virágzik, és a finn alkotók munkáit egyre többen olvassák Skandináviában, és már Európában is. Finnországban nagy politikai támogatást is élvez az olvasás, ez például abban nyilvánul meg, hogy a könyvtárak ingyenesen használhatóak bárki számára. (Persze kivéve a késedelmi díjakat :) )
Rovaniemoben alapvetően három könyvtár van. A városi, gyakorlatilag a városközpontban a városháza és a színház tőszomszédságában. A másik, tulajdonképpen egy hálózat, az egyetemi könyvtár, amelyik több intézményéből áll, a különböző egyetemi épületekhez kapcsolódóan. A harmadik az Arktikum Múzeum és Tudományos Központ könyvtára. Ez is szorosan kapcsolódik az egyetemhez, de már csak tematikája miatt igen különleges illetve a maga nemében egyedülálló. Ezáltal abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kutatási témámnak külön könyvtára van. (Persze az ösztöndíjnak, a Campus Mundinak hála el is jutottam ide.) A könyvtárban gyakorlatilag minden könyv és kiadvány megtalálgató, ami az Arktisz témájához kapcsolódik. A természettudományoktól, a klímaváltozás kutatásán és politikai szintéren való megjelenésén át, a néprajzon, antropológián, történelmen, utazás és felfedezés történeten keresztül, a turizmus, a politikai és szociológiai vonatkozásokig. Ezzel együtt kiterjedt a sarkvidék őslakos népeivel foglalkozó irodalom is. A könyvtárban található kiadványok a finn mellett, angol, német, orosz és skandináv nyelvűek. Persze túlnyomó részt finn és angol nyelven íródtak.
Tulajdonképpen a bőség zavarával küzdök, legszívesebben a szűkebb témámon kívüli könyvekbe is belenéznék, de így is szinte túl rövid az egy hónap.
A finnországi szakirodalom egyébként nagyon újszerűen hat az otthonihoz képest. Nem a megszokott, poroszos, régi vonalas gondolkodásmód jellemzi őket. Sok esetben merészkednek a tudományok, és bizonyos szemszögből a tudomány határterületére. Például nem rég olvastam egy konferencia kötetet, amely egy rovaniemi találkozó anyagait foglalta össze, a téma a sarkvidéki őslakos népek szenthelyei voltak, több aspektusból megközelítve: nemzetközi és hazai jog, oktatás- és emlékezetpolitika, néprajz illetve régészet. Másnap találkoztam egy török lánnyal, aki Finnországban PhD-zik, és éppen emiatt az újszerű szemlélet miatt jött ide: "a finnek olyan igyekeznek úttörőnek lenni minden tudományterületen, és akár olyan dolgokat is oktatnak, illetve kutatnak, amelyek máshol még(!) nem számítanak tudományosnak."
A finnekre egyébként nagyon jellemző az újítások és újdonságok használata. Maga az oktatási rendszer is erre épül, illetve a kreativitás fejlesztésére. Majd később írni fogok róla, hogy a helyi múzeumok egyikének is például a fával kapcsolatos hazai innovációk bemutatása a célja. Az Arktikummal kapcsolatban pedig már írtam róla, hogy az össz-tudományos jelleg és innovatív megközelítés elődleges volt a kiállítások kialakításánál. Hétköznapibb szinten, például a sípályánál is szívesen alkalmazzák az újszerű megközelítést és kreativitást: egy felvonóhoz akár 3-4 lehetséges lesiklópálya is tartozik, közöttük olyan, ami fák között vezet, és mindegyikhez kapcsolódik többféle ugrató és dobbantó kombináció.
Nos, a könyvektől némileg elkanyarodtam, de a legnagyobb hozadéka ennek a tanulmányi útnak az újszerű meglátások beépítése lehet a kutatásomba.
